Az egész egy egyszerű adományszállítással kezdődött. Március negyedikén két bicskei tűzoltó Záhonyba vitte a városi önkormányzat és a tűzoltó egyesület által gyűjtött adományokat, Záhonyból pedig Kisvárdára, aztán Beregsurányba vezetett az útjuk. Gattner István és Polgár Viktor ott szembesült azzal, hogy a menekülők milyen sokan várnak arra, hogy egy autóba, kisbuszba beszállva tovább indulhassanak a határról.
– Megláttuk a gyerekeket és kicsordult a könny a szemünkből – mondta Gattner István.
Mindjárt fel is ajánlották a segítségüket, és nekiláttak fuvarozni a családokat. Bár egy kabáton kívül nem volt náluk semmi más, maradtak még két-három napra segíteni. Úgy tervezték, majd a kocsiban alszanak, de a Máltai Szeretetszolgálat egyik segítője a parókiára küldte őket, így végül ágyban töltötték az éjszakát. Az ezt követő két nap megállás nélküli munkával telt.
A Bicskei Önkormányzati Tűzoltóság négy tagja azóta segít Beregsuránynál, a Máltai Szeretetszolgálat segítőpontján három-négynaponta váltják egymást. Ha kell, villanyt szerelnek, gázt cserélnek, sátrat állítanak, szükség szerint a menekülőket és az önkénteseket szállítják, három hét után már nincs olyan település a környéken, ahol ne fordultak volna meg. Március negyedike óta két tűzoltójárművel összesen több mint tízezer kilométert tettek meg. Egy alkalommal a megkülönböztető jelzést is használták, amikor a határon epilepsziás rohamot kapott kisfiúhoz vittek orvost és tolmácsot.
Gattner István történeteit lejegyezte: Bessenyei Mihály